Békebéli disznóvágás és sonkakészítés emlékére
A címet olvasva most sokan arra gondoltok, valahol valami eldugott falucskában járhattunk ahol igazi korabeli hangulatban, öltözetben az adott kornak megfelelő hangulatban disznóvágás volt. Sajnos nem, el kell áruljam nektek, nem volt disznóvágás, sajnos nem jártunk ilyen helyen, bár adta volna a Jóisten , szívesen repültem volna vissza egy kicsit a múltba nosztalgiázni.
Sokan csak az emlékeitek közt kutatva gondolhattok vissza arra milyen is volt a korabeli disznóvágások hajnala, a munkára való felkészülés, az asszonyok sürgése forgása és a férfiak csordába verődése, megalapozása a nagy komoly feladatra.
Volt egy álmom, ami nem hagyott nyugodni és gondoltam leírom gondolataimat, amelyek érzésekkel is párosultak, hiszen az orromban vannak azok az illatok és szemem előtt a képek, amik már csak emlékek, de elfelejteni nem fogom Öket, hisz akik emlékét megőrzöd, Veled együtt maradnak.
A kis történet több mint 25 évre nyúlik vissza, mikor még nagypapám kertjében, a Mecsek oldalban az orgonával borított földes úton átsétálva egy rozoga kis kerítés mögött egy patyolat Ford Taunus állt a 60-as évekből, ha jól emlékszem bordó színben pompázva.
Gyerekként vannak pillanatok, amiket erősen magadba zársz és megőrzöd, hisz az ilyen emlék örök, főleg ha a szeretteid is köztük vannak.
Egy szó mint száz, a konyhába érve megláttam két nagy fateknőt, fehér terítővel lefedve, piros virágokkal díszítve, és valami púposodott alatta, valami fenséges illatú.
Megkértem nagyapámat mutassa meg mi van alatta és amikor felhúzta a terítőt és alá láttam, nagyra nyitottam pupillámat és valami hatalmas húsdarab tárult szemeim elé, még nem tudtam mi is volt az, de azt mondta a papa, hogy egy disznó sonkája, és ezt szoktuk enni húsvétkor. Mivel a pácolás vége fele járt az Öreg, erősen átitta már a fűszer a sonkát, pár hét után ismét visszamentünk a kertbe és nem hittem a szememnek mikor bementünk a kamrába és a Papa megmutatta mi is lett abból a sonkából, ami a fateknőben hempergett.
Láss csodát, egy selyemfényű szépen megfüstölt sonka lógott a mennyezetről őrölt paprikával bekenve, érve hogy a család mennyei lakomát tartson belőle. A helyiségben érezhető volt a füst aromája amit csak a mellette heverő fokhagymás páccal bekent erdélyi szalonna bolondított meg.
Húsvét közeledtével már vártuk mindannyian hogy megvághassuk a sonkát, szinte mindenki arról beszélt hogy ki fogja megvágni és milyen lesz az íze .
Az előkészítő asztalra téve gyerekek sürögtünk forogtunk a felnőttek lába alatt és lestük ki fogja megvágni és mi lesz belőle. Mikor hallottuk a puffanást hogy a nagy sonkát rátették az asztalra, egyszerre ugrottunk az asztal közelébe és tátott szájjal lestük ahogy a nagy kés belehatol a sonkába. Úgy siklott a kés a felszínen mint a borotva, majd egy nagyobb vágás után felszínre tört az érett sonka metszete és a vastag szalonnaréteg ami a húst körülvette omlott mint a vaj. Tojást kaptunk amit be kellett dörzsölni a sonka szalonnájával szép fényesre.
Az első falatok lecsúszása után habzsolni kezdtünk , toltuk ami belénk fért, majd irány fára mászni vagy segíteni a nagyinak a kertben a földmunkákban.
Szép emlék amit megőrzünk, és sokan azon ízekre vágyunk amit gyerekként tapasztalhattunk meg, de a baj az hogy szinte soha nem fogjuk mégegyszer ugyanazt megkóstolni, vagy átélni, mert az ízek mellé a hangulat is párosul, ami megfűszerezni a falatokat és élményt nyújt az emlékhez.
Remélem Nektek is valami most eszetekbe jutott és ha gondoljátok szívesen fogadjuk kommentbe cikkünkhöz, hogy egy mosollyal gazdagabban is még ha nem is valóságban, de gondolatban átéljétek mégegyszer azt ami volt.
Kellemes Hétvégét Kívánunk Mindenkinek
Üdvözlettel:
Böllérshop.hu
Ha tetszik cikkünk, kérlek dobj egy LIKE-ot!
